Simogasd a kőművest, a burkolót, a festőt és boríts mindent a bútoros nyakába!

Építkezünk, felújítunk! Jó esetben sok átgondolt, tervezéssel töltött idő van mögöttünk. Még jobb esetben a tervezés és a kivitelezés előtt, a szakiparosokkal egyeztetve készül egy ütemterv is.

Ütemterv, amiben van egy kis ráhagyás, hiszen időjárás van (lesz is remélem) , rossz autó van, megfázás van, esküvő van … és még sorolhatnám.

Izgatottak vagyunk, hiszen nem minden évben veszünk házat, lakást, nem újítjuk fel évente a meglévőt. A tervezés alatt jó esetben látjuk már a lelki szemeink előtt a végeredményt.

Bizakodunk! Mi biztosan sokkal jobban csináljuk, mint mások. Annyi mindent olvasni a neten, hogy késtek, eltűntek, rondán dolgoztak a kivitelezők.

Mi igyekszünk mindent kiválasztani, megrendelni, hogy mindenki időben kapja meg az információt, a csempét, a kádat a falszín kódját.

És elkezdődik!

Az első falbontás, a régi parketta felszedése, a csempebontás. Kidobunk mindent. Konyhabútort, falakat, zuhanytálcát és egy kutyatálat.

A „mesterek” jönnek, jövögetnek. A kőművest hívjuk Imrének. Imre és az emberei a megbeszélt időben nem érkeznek meg. Telefont nem veszi fel Imre. Toporgás a ház körül. Menni kéne dolgozni, elkértem magam a munkából úgy 2 órára.

Begördül egy furgon Imrével és két vékonydongájú legénnyel. Megjöttünk….örömködnek. Én is örülök. No, fussunk neki a feladatnak, lássuk a munkát. Pakolnak, nézelődnek, kérdezgetnek, reggeliznek. 11-kor neki is állnak a bontásoknak. Nem kérdezek, nem szólok. Örülök, hogy találtam kőművest. Délután 4-kor már nem voltak a házban, mert bevállalták az utca végén egy másik házban is a bontást és falazást. Hurráááá!

Szóval amikor nem nálam dolgoznak, akkor nála lesznek. Legalább itt a közelben és talán a szomszéddal is összebarátkozunk a bontás és építés alatt.

Szómiszó… Imréék pont 11 napot késtek a megállapodott időhöz képest. Nagyon kedvesen beszélgettünk mindennap, elmondta, hogy mi miért nem jó nekik. Majd a kialkudott összegre még kért 38.000 Ft-ot. Mert ugye több lett a sitt. Hogy a francba!?

Imre el. Érkezik Béla a gépész, Károly a burkoló és Gábor a festő. Hol vannak, hol nincsenek. Folyamatosan az itt a mester, hol a mester társast játszuk, csak Ők állíndóan 6-ot dobnak, nekem mindig az 1 jut, így nem érem utol őket soha az életben.

Már 6 hét  csúszásban vagyunk, az idegeim romokban. És cincálom a család, a munkatársak, a vevőim és barátok idegeit is. Undok, utálatos és zaklatott vagyok. De a mesterekkel igyekszem szépen beszélni, mert ha elmennek, manapság nem találok gyorsan kivitelezőt.

A konyhabútort és a gardróbokat megterveztettem, kiválasztottuk az anyagokat… csodaszép lesz minden, már alig várjuk. Csak ne lennék ennyire zizi!

A konyhabútor és a gépek a megbeszélt időben megérkeznek, elkezdődik a szerelés. Kint 36 fok, bent a lakásban is van vagy 30. Az emberekről dől a víz, cipekednek, szerelnek. Nincs velük gond, csendben szerelnek. A szerelésre két napot mondtak, ma van az első nap. Délután 4-kor elmennek. Hogy képzelik? Hiszen itt még van egy csomó munka! Mégis mit gondolnak ezek magukról? Nem ezt ígérték! Azt mondták 2 nap alatt készen lesznek. De hogyan , amikor 1 nap eltelt és nincsen kész a konyhám?

Felhívnak még 6 órakor, hogy reggel 8 körül érkeznek, elnézést kérnek, gond volt a munkalappal, újragyártják, azért jöttek el.

Szétvet az ideg! Már be kellett volna költöznöm. Hívom a konyhastúdió tulajdonosát. Nem, nem vagyok nyugodt, sőt dühös vagyok. Három hónapja egy rakás vadidegen ember bóklászik a lakásomban, elegem van! BE AKAROK KÖLTÖZNI A HÁZAMBA!

Egyedül, a családommal, mesterek nélkül. És csak mondom és mondom és mondom a konyhastúdiós tulajnak az összes nyűgömet.

Próbál megnyugtatni, az asztalosok még nincsenek csúszásban. Igen történt egy hiba, de korrigálják időben, hogy tökéletes legyen a végeredmény. De én csak mondom a magamét.

Másnap 8 helyett 9-re érkeznek. Na ugye, hogy megmondtam!

Viszont este 8-ig dolgoztak és befejezték a konyhát és a gardróbot. Korrekt módon átnézzük a bútorokat, nyitogatok, csukogatok, próbálgatok. A mosogató bekötve, folyik a víz a konyhámban, a sütő/főzőlap bekötve, LED-ek világítanak.

Időben készen lettek a bútorok.

És elszégyellem magam! És elnézést kérek az asztalosoktól és a stúdió tulajdonosától a tegnapi cirkuszért.

Azt mondják semmi gond, Ők megértik. Hiszen mire a bútorosokra kerül a sor az építkezés és a felújtás során, addigra az összes megrendelő idegei pattanásig feszülnek és általában ők kapják a végén a nyakukba a hideget/meleget. Nem mondják, hogy megszokták, mert nem akarják megszokni.

Az átadás után leültünk, ittunk egy hideg málnaszörpöt és a tulajdonos elmesélte nekem a fenti történetet. Én pedig – egy kicsit okulás képen – lejegyeztem és megosztom veletek.

Anikó